Angolkert - erdőkert
    
A téglási Angolkert keletkezésének története Mária Terézia fia és utóda, a kalapos király, II. József uralkodásának (1764-1790) idejére nyúlik vissza. Téglás község lakói „Ánglius” néven ismerik, a XIX. században divatos kerttervezés emlékét. Bek Pál mérnök, – aki a Tiszántúl nagy részét felmérte – munkája díjául kapott földjeinek egyike volt a Téglás község lakott területének északi határán lévő Angolkert elnevezésű erdőrész. Bek udvarházát az Angolkert déli oldalán fekvő enyhén kiemelkedő magaslaton építette fel (1799-1804), a körülötte elterülő nagyméretű parkkal, amely része az Angolkertnek. Bek lánya, Paulina gróf Degenfeld Imrével kötött házasságába hozományként vitte a téglási birtokot. A 230 kat. holdas erdőkert kialakítását fiuk, Degenfeld Gusztáv folytatta az 1880-as években.
Az Országos Természetvédelmi Tanács 1953-ban az Angolkert területét természetvédelmi területté nyilvánította a rendkívül értékes faállomány védelmének fenntartása érdekében. A kastélyparkot 1976-ban, ahol akkor gyermekotthon működött, a Hajdú-Bihar megyei Tanács helyezte védelem alá. A 2010-es nagy vihar nem kímélte a kastélyparkot sem, az értékes növények több mint fele elpusztult. A kastély felújításával párhuzamosan 2013-ban elkezdődött a kert megifjítása, rendbetétele, ami a természettel közös tevékenység, ezért sok időt vesz igénybe.

Az Angolkert helyén eredetileg a Nyírség jellemző növénytakarója, a kocsányos tölgyes volt őshonos, zárt erdőtársulás formájában. Az ifjú Degenfeld Gusztáv tudta, hogy mit kezdjen a Nyírség ősi növénytakarójával. A homoki kocsányos tölgyest szántó nyerése végett fokozatosan kitermelték. Itt alakultak ki az ősi falvak legtöbbje, Szentlélek, Czégény és Vid. Innen nyerték 1858-ban a vasútépítéshez szükséges talpfákat. Ezt az alapot, mint egy vázat használtak ki a park kialakításánál. Meghagyták a tölgyeket, közéjük duglászt, erdei és fekete fenyőket telepített. Később az örökzöld pompából a cserjék sem maradt ki. A fiatal gróf idejében az erdőt kisebb – nagyobb foltokban kiirtották, így alakították ki a későbbi tisztásokat. Ezeket a tisztásokat használták fel a mintegy 60 betelepítendő fafaj számára. A külföldről behozott fajok közül a tűlevelűek mellett lomblevelűeket is telepítettek, elsősorban platánokat, ezüst hársat, tulipánfát, vasfát, óriás olasznyár- és amerikai vagy feketedió fákat, valamint különböző cserjefélét, mint fagyal, gyöngycserje és sóskaborbolya. Az új fákat a tisztások széleire helyezték el, beillesztve a meglévő hársfák, és tölgyfák közé. A kertrendezés során így jött létre egy gyönyörű, párját ritkító erdő egy alföldi ritkaság, egy botanikus kert. Külön érdekesség, hogy az erdei sétányokat azonos fafajú fasorokkal szegték be, az esztétikai hatás fokozása érdekében. Ma is megtaláljuk ezeknek a fasorok maradványait. Főleg platán, eper, hegyi juhar, ostorfa, jegenyenyár fasorok mutatják, mire képesek ezek a fafajok, ha erdőben telepítik őket. Az Angolkertben a turistáknak kijelölt útvonal biztosítja a legszebb részek látogatását.

Idegenből hozott növényfajokkal telepítették be az ősi erdő helyét

Fafajok:
eperfafélék /Moraceae/
erdei fenyő /Pinus silvestris/
ezüst hárs /Tilia argentea/
fehér nyár /Populus alba/
fekete dió /Julans nigra/
fekete fenyő /Pinus nigra/
hegyi juhar /Acer pseudo-platanus/
jegenyefenyő /Abies alba/
jegenyenyár, fekete nyár /Popolus nigra/
kocsányos tölgy /Quereus robur/
lucfenyő /Pices abies/
magas kőris /Fraxinus exelsior/
nyugati ostorfa /Celtis occidentalis/
óriás olasznyár /Populus robustál/
platánfélék /Platanaceneae/
tulipánfa /Liliodendron tulipifera/
amerikai vasfa /Gymnocladus dioicus/
vastölgy
Cserjék:
csíkos kecskerágó /Buonymu europaeus/
fagyal /Ligustrum/
gyöngycserje
mogyoró /Corylus avellana/
sóskaborbolya /Berberis vulgaris/
A lágyszárú örökzöldek között a kis meténg /Vinca minor/ előfordulása figyelemre méltó.

A kastély és kert kapcsolata

A kastély megjelenése a fákkal dúsan beültetett nagy kiterjedésű parkkal különleges. Az egyemeletes, négyszögletű alaprajzú kastély főbejárata a nyugati homlokzat elé épített oszlopos kocsialáhajtóban helyezkedik el. Ide egyik irányból a déli kaputól induló ívesen emelkedő romantikus hangulatú út vezet a parkon keresztül, amely az érkező fogadását izgalmassá teszi, meglepetést ígér. A négy vaskos íves alapzaton álló kocsialáhajtó lapos mennyezetét eredetileg az emeltről nyíló terasznak építették, kovácsoltvas védőkorláttal szegélyezve, ahonnan remek látvány tárult a nézelődő elé. A főhomlokzatnak ezen részét az 1880-as években Gusztáv gróf három oldalán ablakpárokkal díszített kis teremnek épített be. A kastély déli homlokzatához az indadíszítésű kovácsoltvas erkély szintén Gusztáv idejében élő kovácsmester ügyes keze nyoma. A vasvázat a lilaakác és futórózsa sűrűn átszőtte. A beépítés íves ablakpárjai, az indás erkély a gazdagon burjánzó növények romantikus megjelenést kölcsönöznek az épület eredendően klasszicista stílusának.

Az épület keleti oldalán az U alakban körülvett hatalmas terasz terül el. A három épületszárnnyal határolt belső udvar közvetlen közelében egy óriás platán emelkedik a magasba, amely egyidős lehet az épület születésével. Az öreg fa szépséges ágai a terasz egy része fölé hajolnak, árnyékot adva a teraszon tartózkodóknak. Ezen az oldalon közelíthető meg a szabadból két oldalról nyíló boltozatos pince. (A pincét úgy alakították ki, hogy a dombtetőn ásás nélkül megépítették a pincét, majd feltöltötték földdel.)

Korabeli felvételeken látható, hogy létezett a kertben egy pavilon, amely fenyvesekkel környékezve regényes kilátást nyújtott. Ez a kerti építmény szórakozásra szolgált az uraság családjának és vendégei számára. A hajdan volt üvegház háromezer különböző éghajlatú növénnyel volt tele. A halastavat szárazság idejében a szökőkútból – cifrakút – látták el vízzel.

A kastélyt körülvevő parkot az északi oldalon terjedelmes udvarrész egészített ki. Ezzel szemben volt a kastély személyzeti bejárója a konyhával. A kastély lakóinak ellátását az úgynevezett „magazin kert” szolgálta. Ennek közelében volt a „tubus”, a szárnyas jószágok udvara, a malom, a pálinkafőző helyiség, magtárak, csűrök, valamint fürdőház, gazdatiszt háza, kapusház és cselédlakások.

A gazdasági udvarra derékszögben, Gusztáv gróf lovai számára hosszan elnyúló istállót építtetett, amely mára sajnos, igen leromlott állapotban van. A romantikus stílusú épület homlokzati kiképzésében alkalmazott nyerstégla díszítés Vecsey Imre debreceni építőmester gyakorlatára vall. A gazdasági épületeket az államosítást követően az állami gazdaság és a termelőszövetkezet használta. Az utóbbi ötven év nemesnyár-telepítési programja a háborús nyomokat ugyan eltüntette, de ezzel együtt az egykori tisztásoknak is nyoma veszett az Angolkertben.

A grófi nagybirtok idejében nagy odafigyeléssel őrizték és vigyázták az Angolkert fa és vad állományát. Erdészek: P. Kovács Gábor, Lippai Mihály, Halusa Henrick, Kulics Győző, Kulics János és Rákóczi Andor. Erdőőrök: Hajcsák Péter, Kemény András, Kiss lászló, Rakóczi József, Skana József, Simon János, Szatmári Sándor és Tógyer István és a vadőr: Albert Gyula.

Természetföldrajzi szempontból

A kastélypark területe a Nyírség déli részéhez tartozik. A kert a nyirségi tájra jellemző hullámos homokbuckák vonulásán helyezkedik el. A buckaközöket szélesebb laposok váltják fel. A talaj összetétele: a felszini formától függően a buckatetőn mésztelen homok, a buckaközi laposokon jó vizellátotságu réti talajokat találunk a nedves ligetek helyén. Az éghajlat kedvező: 23–24 °C, az éves csapadék 550–600 mm, napfénytartam 2000–2050 óra. A környéken nagyobb folyó, tó nincs. A talajvíz kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. A mélyben termálvíz található. A növényzet jellegzetes társulásai: tölgy, kőris, szil ligeterdők, tölgyesek, homokpusztagyepek.


Szemelvények

A gvártélly ház állapota

Geszty Lajos főszolgabiró 1783-ban irásban kérte a téglási előljáróságot, hogy a „gvártély ház” értékét és állapotát becsüljék meg a vármegye parancsolatjára. Siket István főbíró a házat 17 Rhénes forintra értékelte, és állapotát siralmasnak minősítette. Ez az állapot a következő 15 év alatt lényegesen romlott, vesztett a 17 Rhénes forint értékből. Ezt az állapotot változtatta meg az új földesúr, Bek Pál jó érzékkel és új birtokán 1798 őszén felújíttatta a katonai lakást. Falait megtámasztatta, megtapaszttatta, tetejét fákkal és nádal megújította. A szolgabiró a megyegyűlésen jelentette, hogy a téglási gvárdélyos ház az új földesúrnak köszönhetően rendbe lett téve, és oda cselédjét beköltöztette,  így a vármegye további intézkedésére szükség nincs. Mivel a földesúr saját keze alá vette a házat, azért a bírák a szolgabírónak 17 Rhénes forintot megváltásként megküldtek. Bek Pál magára vállalta, így mentesítette Téglás mezőváros előljáróit a terhek alól. Valószínű, hogy már ismerte a Kamara következő évi elgondolását, vagyis azt, hogy lakbérért fogják elhelyezni a katonákat egyes házaknál.

A Debreceni Közlönyben Gusztinyi Sándornak szemléletes írása jelent meg a kastély udvarról 1861 márciusában

„Vessünk pár pillanatot a grófi udvar környékére. Téglás nyugati oldalán négyezer kat. hold területen fekszik; ebből 400 kh. erdőséget foglal el annak közepén vár formájú kastélya, mely körül van véve töltéses sáncz-al. A sáncz homlokát sűrű akáczos födi, mely téli időben is megható gyönyört nyújt a szemlélődőknek. Az udvarba menő utak kétfelől szalagként nyúlnak, egyik az erdő szélén vezet, a másik a Templom utcza felől, s az úgynevezett kapusháznál folynak össze ... A kapusház mellett, jobb felől virágoskert látszik, balfelől sűrű tölgyerdőség fekszik. A virágos kertnek közepe táján a pavillon fenyvesekkel környezve regényes kilátást nyújt a szemlélőnek. Észak felől nagyszerű üvegház áll, 30000 különböző éghajlatú növényekkel telve, keletnek halastó, mely vízzel szárazság idején nagyszerű, szökőkútból láttatik el … Az udvar négyszöget képez, jobb oldalán angolkert különféle fákkal gazdagon ... A vár kastélya előtt álló facsoportozat rondellát képez, hol a nyári időben a fák hűsében egyszerű, de csinos ülőhely kínálkozik ...” E leírás alapján ma már nehezen azonosíthatók a kastélykert egyes részletei. (szerk.)

Az egykori leírásokból kitűnik, hogy a tájképi kert botanikai és növényföldrajzi értékeivel rangos helyen állt a megyében. Az angolparkot nemcsak a közlöny újságírója, hanem a Debreceni Református Kollégium diákjai is feltérképezték. Erre utalnak azok az adatok, amelyek szerint Bek Pál 1822-től engedélyezte a debreceni Református Kollégium diákjai számára, hogy látogassák a parkot és az üvegházat. A bemutató oktatást Kerekes Ferenc botanika professzor vezetésével történt. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy a diákok gyalog jártak ki az üvegházba Debrecenből. A debreceni fűvészkert a kollégium mellett 1841-re készült el a Paptava helyén.

A kastély vendégei között a magyar irodalom jelesei képviselői is megfordultak: Kazinczy Ferenc 1802-ben, Csokonai Vitéz Mihály 1804-ben, aki nemes szavakkal illette a kastélyt és környékét. Csokonai levele